Kövi Szabolcs könyvei és hangoskönyvei

Az Ihletuniverzum sorozat első kötetének magját alkotó családi történeteket a fiamnak kezdtem el mesélni négyéves korában. Azokat a regéket szerette leginkább, amik az életemről szólnak. Fiatalkoromban író szerettem volna lenni, ám hiába telt meg sok füzet, 18 évesen letettem a tollat, éreztem, hogy nem találtam rá a jó regényt alkotó három elemre, a magával ragadó környezetre, a lelki töltésre, ami vezérszálként végigfut a történeten, és a vonzó figurákra, akik életre kelnek a lapokon. Lelkes kis hallgatóm arcáról leolvashattam, hogy a saját sztorim rendelkezik e recept mindhárom elemével. 

A ház, ahol a gyermekkoromat töltöttem, megfelelő ecsetvonásokkal lefestve olyan hellyé válik, ahová az olvasó szívesen tart velem. A múltam figurái bennem élnek, könnyű őket megrajzolni. A spirituális szál végét is a kezemben tartottam, éppen a fiam miatt, akinek nehéz születése felelevenítette a saját múltam hasonló eseményeit. Amikor az ember akarata ellenére a szülei, nagyszülei sorsát éli, folytatja, ismétli, akkor kutató tekintete a múltba réved, válaszokat szeretne kapni a miértekre. Eljön a nap, amikor már nem akarja tovább cipelni felmenői nehéz terheit. 

Egy idő után mindannyian eljutunk arra a pontra, amikor már mi akarjuk tovább írni a történetünket, kivesszük a tollat rég elporladt rokonaink szellemkezéből, nem hagyjuk, hogy az ő sorsuk mágiája irányítsa a miénket. 

Ám ebből a bűvkörből nem könnyű kitörni, valódi szembenézés szükséges hozzá, vissza kell fejteni a szálakat, amik életünk negatív szereplőihez kötnek, de ugyanolyan fontos kibogozni azokat is, akik példaképeinknél végződnek, hiszen akkor sem vagyunk szabadok, amikor a belőlük formált képzeletbeli ítélő bizottság véleményezi a döntéseinket. Ha velem tart az olvasó, egészen biztos, hogy végigjárja majd a saját labirintusát, felgombolyítja a fonalat, ami kivezet onnan.

Különösen izgalmas lehet ez az utazás, ha a zenéket, szöveges meditációkat is megismeri, amelyek együtt keletkeztek az írásokkal. Mindhárom regény messzire repít térben és időben egyaránt, így a hozzájuk kapcsolódó zenék is igazi lelki kalandot ígérnek. 

Olvasóim gyakori kérdése az első rész kapcsán, mennyi igaz belőle és hol kezdődik a fikció? Az első rész nyolcvan százaléka valóban megtörtént, beleértve az álmokat is, amelyek hidat építettek a múlt, a jelen, és a jövő idősíkjai között. Ilyen üzenetértékű álmaim voltak, így láttam bele a ház jövőjébe is, olyan eleven képekkel, amiket bármikor fel tudok idézni. 

A harmadik részben megjelenő Elysium, a titokzatos világ, ami pozitív gondolatokkal gyógyítja, irányítja a miénket, az én álmaimban is jelen volt, ahogy sok más kortársaméban. Felismerem alkotásaikban a találkozás nyomát, én pedig tudatosan idézem meg a hangulatát, elsősorban a zenéimmel. Az első ilyen hangulatfestő lemezem a Titkos kert című album volt 2003-ban, ezt követte a 2006-os Zarándok CD. Később, a regények inspirálására született meg a Tűzszivárvány, és az Elveszett földrész. Az Elysium, a boldogok szigete, illetve az Elysium 2. Az álmok ura című albumok a történet közvetlen termékei, az álmaimban látott világ tudatos újrateremtései. 

Mennyire komolyak a regényben szereplő elméletek? A honlapom e nem túl feltűnő zugában bevallom, a legtöbb állításomban hiszek, beleértve az összekapcsolódó álmok elméletét is, melyek segítenek bepillantani távoli lélektársaink életébe. Többet azonban nem árulok el, még elrontanám a játékot. Beszéljenek helyettem a könyvek! Kalandos utazást kívánok, reménybeli Olvasóm!