Kövi Szabolcs zenész családban született, gyermekkora óta fuvolázik. 10 éve foglalkozik zeneszerzéssel, azóta 8 önálló albuma jelent meg. Muzsikáját nehéz jellemezni; spirituális világzene, meditációs zene, általában így nevezik ennek a stílusnak a kedvelői.
Miben különbözik ez a zene másoktól, miért ilyen nehéz meghatározni a stílust, a műfajt, amelyben alkotsz?
Tanulmányaim során, számomra a legfontosabb az volt, hogy megértettem, a zene egy érzelmi információs nyelv, amellyel elvont gondolatokat is lehet közölni. A szavak valójában csak nagyon szegényesen, leegyszerűsítve fejezik ki érzéseinket. Érzékeink benyomásait, illatokat, -tapintás, -simogatás, -egy szép táj látványának emlékét, a zene képes a mindannyiunk fejében élő elvont emlékképekkel felidézni.
Amikor 10 évvel ezelőtt kiadtam első albumomat a Lebegést, sokat beszélgettem a hallgatókkal, kértem osszák meg velem véleményüket. Van egy szám, az Aranykor című, amelyre több ember is ugyanazt a képzetet írta le. Egy kis házat láttak, az erdő szélén, patakparton. A misztikus az volt, hogy én is egy ilyen kis házat képzeltem el, amikor ezt a számot írtam. Vagyis úgy közvetítettem egy konkrét képet zenével, hogy mások is képesek voltak ezt átvenni.
Ez különlegesség a zenei világban? Nem mondhatjuk, hogy minden zenész ezt csinálja tudatosan vagy tudattalanul?
A kérdés második része a fontosabb! Amikor megértettem, mire képes a zene, arra is rájöttem, mekkora felelősség zenésznek lenni. Koncert közben, mint egy kaleidoszkóp, a zene megnyitja a muzsikus tudatát, és a fogékony közönségnek átadja ezáltal a hangulatát, örömét de tudatalatti félelmeit, rossz érzéseit is. Sőt, tudatalatti szinten átadott információval depresszióssá, melankolikussá valamilyen viselkedési forma rabjává tehet embereket. Az hogy mostanában a körülöttünk lévő világ túlpörög, az emberek folyamatos rohanásban vannak és sohasem érik utol magukat, az többek között azért van, mert a rádióból, televízióból folyamatosan olyan zene árad, melynek ritmusa felgyorsítja a godolkodást. A mai kedvelt zenék- tánczenék, egy diszkóban meg kell állniuk a helyüket, hogy slágerré váljanak. Míg tánc közben jó, ha feldob minket a zene, munka, vezetés közben ugyanez a hatás már feszültté is tehet.
Te valami mást próbálsz megvalósítani? Forradalmárnak érzed magad? Szembeszállsz az uralkodó divattal?
Nem. Nekem nincs mások megváltására receptem. Mindig a szándék a fontos, nem a stílus. Minden zenei műfajban vannak értékes darabok. Minden csak eszköz a kifejezésre, maga az ember is. Én úgy próbálom biztosítani magamban, hogy pozitív érzelmeket, harmóniát közvetítsek a zenémmel, hogy tisztázom magamban a szándékaimat. Hiszek Istenben és abban, hogy minden benne van Istenben. Én rajta próbálom átáramoltatni a zenét, mikor játszom.
Van erre valami misztikus módszered?
Nincs. Ez egyszerű. Akkor van velünk, ha rá gondolunk. Második, hogy tudjam, ezt az egészet nem a pénzért és a hírnévért csinálom, hanem azért, hogy lelki hasznot hajtson azoknak akik meghallgatják és nekem aki lejátsza.
Számodra nem fontos a hírnév és a pénz?
Nem lényegtelen, de nem ez a hajtóerőm, hanem csak mellékterméke a tevékenységemnek. Harmadik szabály, hogy szeressem amit csinálok, negyedik pedig, hogy pozitívan gondolkodjam, szeressem az embereket. Ha mindez együtt van, nagy bajt nem tehetek a zenémmel.
Ennél azért többet is teszel. Sokan szeretik lemezeidet, koncertjeid különleges élményt nyújtanak.
Célom, hogy hallgatóim felfrissüljenek, megkönnyebbüljenek, lelkileg megújuljanak zeném hallgatásakor. A lényeg, hogy a zene befelé irányítsa figyelmüket de úgy, hogy közben pozitív érzetek keletkezzenek bennük.
Ez is misztikusan hangzik. Erre van valami kialakult módszered?
Lelkünk egy rejtett tárháza sok különleges tudásnak, nem tudatos, születés előtti emléknek. Nem találjuk ezekhez a kulcsot, mert azzal vagyunk elfoglalva, hogy megteremtsük a létünkhöz szükséges feltételeket. Ha kapunk egy kis emlékeztetőt, akkor azonban emlékezünk. Olyan zene is létezik, amit nem emberek készítettek, nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért a “szférák zenéjének”. Lelkünk útjának állomásain (születés, halál) kísér el ez a zene, gyakran az álmunkban is hallhatunk ilyeneket. Ezeket a különleges zenéket fel lehet idézni, és ekkor a lélek emlékezni kezd arra, hogy a léte nem pusztán fizikai. Sajnos ebben a világban nem lehet pontosan megjeleníteni a “szférák zenéjét”, mert itt csak a fizikai fülünkre hagyatkozhatunk (a belső fül bizonyítéka, hogy pl. a süketek is hallhatnak álmukban zenéket, hangokat). A lelket felébreszteni, csak egy kicsit, pillanatokra, mégis nagy élmény lehet. Segítség a lelki úton és akár gyógyító erő egy betegségnél.
Megjelent: Feng Shui magazin 2002